Pár és családterápia

A családterápia az 50-es években született az USA-ban a rendszerelmélet és kibernetika bázisán, a kapcsolati tényezők figyelembe vétele és rendszerszemléletű gondolkodás paradigmaváltást képviselt az egyéni megközelítéshez képest. A rendszerszemléletű (pár- és családterápiás) megközelítés a családot tekinti a problémák keletkezésének és a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, annak alrendszerei illetve az egyén családi kapcsolatai állnak. A családi kapcsolatokban kommunikáció révén igyekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban. Az ülések időtartama hosszabb, mint egy átlagos pszichoterápiás óra (többnyire másfél óra), mivel a terapeutáknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az összes családtag interakcióit. Lehet önálló terápiás módszer vagy kombinálható más terápiás formákkal, használható egyik vagy másik családtag egyéni terápiájával együtt, illetve kiegészítheti az egyéni pszichoterápiát annak különböző fázisaiban.


Ellenjavallatok:

  • Ha valamely visszafordíthatatlan hatás a család/pár felbomlásának irányába hat;
  • Ha valamelyik fél paranoid állapotban szenved, vagy kriminalitást mutat;
  • Ha a résztvevők képtelenek az őszinteségre, a hazugság és hamisság hatja át a kapcsolatot;
  • Valós családi titkok esetén;
  • Ellenséges kulturális, vallási vagy egyéb előítélet e terápiás beavatkozással szemben;
  • Extrém merev ellenállás valamely személyben, amelynek az áttörése pszichózist vagy pszichoszomatikus krízist eredményezhet;
  • Valamely szervi betegség vagy más akadály, ami kizárja egyik vagy másik fél részvételét.




Válasszon szakembert

Amennyiben pár- és családterápiához keres szakembert, az alábbi gombra kattintva válasszon kollégáink közül. A bejelentkezés egyénileg, telefonon lehetséges.



Ugrás az oldal tetejére
Ugrás az oldal tetejére