Gyógyszerek fogságában

antidepressantsEnnek a bejegyzésnek az ötlete azután fogalmazódott meg bennem, hogy elkezdtem keresgélni a neten e témában, illetve azon egyszerű oknál fogva, hogy mondhatni két hete már nem vettem be semmilyen antidepresszánst/nyugtatót/szorongásoldót és gondoltam megosztom a tapasztalataimat.

Három évvel ezelőtt mélypontra került az életem, eljutottam az öngyilkossági kísérletig, így környezetem nyomására elmentem pszichiáterhez, aki rögtön gyógyszeres terápiához folyamodott. Kezdő adagként Cymbalta-t (60mg) és Cipralex-et (10mg) szedtem reggelenként, kiegészítve olykor-olykor Frontin-nal (attól függően milyen hatást akartam elérni 0,25mg-4mg-ig).  Ma már nem mennék bele az ilyesfajta kezelésbe, de akkor még igen tapasztalatlan voltam.

A gyógyszerek működtek, kimásztam a gödörből; optimista és jókedvű ugyan nem lettem, de sokkal könnyebben tudtam élni az életem. Nem akartam meghalni, újból lettek céljaim, bár a körülmények nem változtak szinte semmit. Mindeközben 3 havonta konzultáltam az orvosommal (mentem be gyógyszert felíratni, ő pedig ezalatt megkérdezte hogy vagyok), majd miután láttam, hogy valójában abszolút nem érdeklem őt, váltottam. Egy teljesen más karakterű dokihoz kerültem, akivel szintén folytattuk a “kúrát”. Ő már meghallgatott, de az etika szabályait nem egyszer áthágva olyan megalapozatlan kijelentéseket tett, amiket nem tudtam hová tenni és teljesen hiteltelenné vált a szememben. Nem sokkal később megbeszéltem vele, hogy el kellene hagyni a gyógyszereket, úgy érzem, nincsen rájuk szükségem a továbbiakban. Először a Cymbalta adagját csökkentettük le 30mg-ra, majd elhagytam utána nem sokkal a Cipralex-et is. Mellékhatás nem mutatkozott, örültem, mint majom a farkának, hiszen sok elrettentő elvonási tünetről lehet olvasni. Mikor már huzamosabb ideje szedtem csak a 30mg Cymbalta-t, akkor a következő fázis lépett életbe: egyik nap beveszem, másik nap nem. Itt kezdődtek a problémák: előjöttek az elvonási tünetek – szédültem, émelyegtem (csak fizikailag voltam rosszul). Többször feladtam és visszatértem a napi szedésre, ám 3 héttel ezelőtt eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Egy hétig szedtem két naponta a gyógyszert, majd teljesen elhagytam – ennek két hete. A tünetek ugyanúgy jelentkeztek, ám tudtam, ha gyenge leszek, akkor kezdhetem elölről az egészet. Kibírtam, már nem szédülök, nem émelygek, csak a figyelmemmel vannak kisebb gondok, de ez is rendeződni fog.

Első lépés, ha már gyógyszert szedünk, hogy az abbahagyását mindenképpen meg kell konzultálni az orvosunkkal. Ő majd javasol egy folyamatot, amit próbáljunk betartani, ám óvatosan lehet változtatni rajta – ezt úgyis érezni fogjuk. Nem lehet egyik napról a másikra letenni, mert sajnos a sok-sok hónap/év alatt kialakul a függőség felé és beláthatatlan következménnyel bírhat egy esetleges azonnali elhagyás. Lényeg a fokozatosság.

Mielőtt bárki gyógyszert kezdene szedni, gondolkozzon el a pszichoterápiákon, mint alternatív lehetőségeken. Rengeteg fajta kezelés létezik, melyek nem járnak kémiai anyagok bevitelével, mégis ugyanazt az eredményt képesek produkálni. Egy éve tanulok pszichológiát és látom, hogy működik. Bizalom, hit és akarat szükséges a gyógyuláshoz (mint általában mindig) bármit választunk, de sokkal jobban megéri az ebbe befektetett energia, mint bogyókat szedni, melyek ki tudja mit okozhatnak a későbbiekben.

A bejegyzés kategóriája: Személyes, Tapasztalat
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.